Ezen a poszton felbuzdulva megírom én is a saját tapasztalataimat. Én is gyakran felvettem a telefont vezetés közben és mondhatom, hogy az elején valóban nálam is jelen volt a kacsázás, össze-vissza nyúlkálás a kocsiban miközben megpróbáltam értelmes mondatot kinyögni a beszélgetőpartnerem felé.
Egy kis idő után már nem jelentett gondot telefonálni vezetés közben, rászoktam a "várjáá egy kicsit váltok vazze" mondatra, ami végeredményben működött is, de lássuk be, vannak olyan helyzetek, általában városban, ahol ezt nagyjából tíz másodpercenként lehet mondani a partnernek. Szóval, ez technikailag működött, de nem igazán volt célravezető mivel az amúgy rövid beszélgetést elnyújtotta és idegesítő is volt egyben. Aztán jött az az időszak, amikor csak a fontos hívásokat vettem fel és megpróbáltam az imént leírt technikával ötvözni. Nem jó. Tényleg nem. Sokszor meg kell szakítani a beszélgetést, ráadásul mindig visszagondolni, hogy hol is tartottunk. Mivel rájöttem, hogy ez csupán illúziója annak, hogy így meg lehet oldani, leszoktam erről is, és ha ült mellettem valaki, akkor inkább átadtam neki a telefont, hogy beszéld le vagy bármi. Természetesen vannak olyan helyzetek is, amikor az ember mellett nem ül senki és egyszerűen fel kell venni a telefont, nincs mese. Ekkor jön jól a fék. Meg kell állni. Nem égő dolog ez és párszor láttam is, hogy kedves autós társaim is alkalmazzák ezt. És, hogy miért jó dolog ez arra bizonyítékot is kaptam.
"Nem volt olyan durva, de mégis csak baleset."
Egy délután autózok kedves szerkesztőtársammal „parazolival” amikor is odaérünk Budaörsön egy körforgalomba. Aki nem ismerné a várost annak megemlítem, hogy sok körforgalom van. Ráadásul sok a gyalogos is így gyakran előfordul az, hogy bizony kifelé menet meg kell állni. Ezt ahány autós annyi féle módon oldják meg. Van, aki figyel, szépen lassan megáll, és ebből sosincs gond. Van, aki nem figyel, az utolsó pillanatban veszi észre a gyalogos kollegát, de nem áll meg, továbbhajt. És van, aki baromira nem figyel és az utolsó másodpercben pánikszerűen satuzik, erősen fékez. Nos, ebből adódik a legtöbb „félreértés”. Volt szerencsém nekem is ilyenhez és hajszál híján koccantunk, de hál istennek figyeltem és időben meg tudtam állni. Nos, akit viszont mi láttunk, ő nem volt ilyen szerencsés és egy belecsúszásos baleset lett a vége. Nem volt olyan durva, de mégis csak baleset. Ráadásul nem is fékezett túl erőset az elől haladó autós viszont a mögötte jövő telefonált. Egyértelműen ez volt a hiba. A delikvens össze-vissza nézelődött, látszott rajta, hogy abszolút nem tud koncentrálni, majd miután nyugtázta, hogy ő bizony most behajthat a körforgalomba ezt meg is tette, nagy gázzal viszont az előtte lévő fékezett. Így paff, neki is ment. Mivel nézelődni nem igen volt időnk így továbbhajtottunk (tudom, ba*szam meg magam, hogy nem álltam meg). Tanulságot mindenki maga vonja le. Egy biztos, én nem veszem fel a telefont, ha nem muszáj. Ha meg úgy van, akkor félreállok, lebeszélem nyugodtan, nem zavar semmi majd fogom magam és folyatom az utam.
