Fonnyadt kis tojásimra rá ülepedék,
Fogamon ott a kis zöld lepedék!
Rámosolygok némán, s ő ordítva elrohan,
Csodálkozva nézem, miért s hogyan!
Orromban a taknyom, kifújom rendesen,
Csak az itt a galiba, hogy ő a kedvesem!
Feje mint a répa, veres és hegyes,
Fogáról zöldel a tegnapi borsó leves!
Szeméből csak úgy, süt ki az értelem,
Kár, hogy a hallókészülékben kimerült az elem!
Simogatni azt jó, most is elképzelem,
Az a baj, hajától retkes a két kezem!
A teste az jó, de a lába béna,
Ezért is gondolok rá csak néha-néha!
P.C.Q. 2001
