dicső lovag!
hol a ruhád?
nincs is lovad!
Nagy nehézségek árán csak elindultunk… Annyira akartunk valami jó kezdést, hogy végül elhúzódott az egész folyamat. De most itt nem ez a lényeg, gondoltam egy személyes köszöntőt írok, hogy akit érdekel az közelebb érezhesse magához a blogot.
Szóval mit várhattok tőlem? Mindent mihez éppen kedvem van, ha pedig nincs kedvem semmi újat írni, akkor egy régebbi írásomat, versemet osztom meg a nagyérdeművel. Nem túl művésziek, de szívből jöttek. Üdvözlésként a tovább után az első versem teszem közkinccsé. Elég régi és gagyi de ez van, 1993-ból egyenesen az általános iskola 5. osztály irodalom órájáról:
Nem vagyok...(1993)
Nem vagyok én költő,
Mint Petőfi vagy Arany
De pár sort azért írhatok,
Hogy más is lássa mi vagyok,
Költő-e vagy varangy?
